A sötétség nagylelkű és türelmes. A sötétség plántál kegyetlenséget az igazságosságba, csöppent megvetést az együttérzésbe, mérgezi meg a szerelmet a kétely morzsáival. A sötétség nyugodtan lehet türelmes, mert az első esőcsepp nyomán szárba szökkennek ezek a magok. Az eső pedig eljön, a magok szárba szökkennek, mert a sötétség a termőföld, melyben nőnek, a sötétség a felhő fölöttünk, s a sötétség várakozik a csillag mögött, amitől a fényt kapják. A sötétség türelme végtelen. Előbb-utóbb minden csillag kialszik. A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz... Ám erejének szívében ott lakozik a gyengesége: egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt.
A szerelem pedig több egy magányos gyertyánál. A szerelem képes lángra lobbantani a csillagokat...
|