A sötétség nagylelkű és türelmes. A sötétség plántál kegyetlenséget az igazságosságba, csöppent megvetést az együttérzésbe, mérgezi meg a szerelmet a kétely morzsáival. A sötétség nyugodtan lehet türelmes, mert az első esőcsepp nyomán szárba szökkennek ezek a magok. Az eső pedig eljön, a magok szárba szökkennek, mert a sötétség a termőföld, melyben nőnek, a sötétség a felhő fölöttünk, s a sötétség várakozik a csillag mögött, amitől a fényt kapják.
A sötétség türelme végtelen.
Előbb-utóbb minden csillag kialszik.
A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz...
Ám erejének szívében ott lakozik a gyengesége:
egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt.

A szerelem pedig több egy magányos gyertyánál.
A szerelem képes lángra lobbantani a csillagokat...